Ma voltam ismét a cirkuszban, és találkoztam Nick-kel. Másra számítottam. Nagyon másra. A félelmem legyőzte az akaratomat. Annyira bánom, hogy nem tettem meg azt, amit meg kellett volna tennem. Kezdeném talán az elején: Beértünk, én pedig elmentem megvenni a jegyet. Egész nap a jegyvásárlástól féltem a legjobban. Hogy miért? Mert van egy nő, akitől nem tudom, hogy miért, de félek. Egész nap azért imádkoztam, hogy csak ne ő árulja, mert nem tudnám, hogy hogyan köszönjek neki, és hogyan kérjek jegyet tőle. Viszont mikor odaálltam a lakókocsi elé, amin a CASSA felirat állt, nagyon meglepődtem. Nick nézett rám, nagy mosollyal. Nem hiszem, hogy felismert, nem adott semmiféle jelet felém, hogy ismerne. Nem is tudott róla, hogy jövök, hacsak valaki nem adta neki a drótot. 
- Szia, egy B székes tribün jegyet kérnék. 
- Szia, tessék. 
- És.. ömm.. Mennyi ideig tart az előadás? 
- Két óra, és tizenöt perc. 
- Oké, rendben, köszönöm.. 
Ez a párbeszéd zajlott le kettőnk között, semmi egyéb. Amiről csakis én tehetek. Anyuék nem adtak pénzt nekem, így a jegyvásárlás után nem volt nálam egy fillér sem. Miután bementem, az úgynevezett fogadó-emberek nagyon aranyosan, kedvesen fogadtak, két szó csúszott ki a számon, ami a Hello, nekem... volt. Folytattam volna a kérdésemet, de már válaszoltak is, hogy "Szia, balra, a piros székek". Kicsit meglepődtem, hogy nem engedtek szinte szóhoz jutni, de nagyon kedvesek voltak. Öt perc ugrálás után sikerült eldöntenem, hogy hova üljek. Végül az első sorra esett a választásom. Nagyon kevesen voltunk. Pár perc elteltével bejött egy szőkés hajú nő, akit azonnal felismertem: Ő volt az, akitől féltem, hogy a jegyet fogja árulni. Leült a padra, és engem pásztázott a szemével. Talán ő felismert volna?! Senkinek nem szólt egy szót sem, csak ült, csendben, és engem nézett. Kicsit nyomasztóan éreztem magam, de próbáltam feltűnésmentes lenni. Aztán elkezdődött az előadás. Amit bár nem élveztem annyira, a szünet viszont számomra sorsdöntő lett volna. Nick volt az, aki a lufikat árulta. Nick volt az, aki megállt előttem, rámnézett, de nem szólt hozzám. Ha én megszólítom, minden máshogy alakul..

[.... feltöltés alatt]